Remetekent fogok meghalni. Ez mar biztos. Sot ez szerintem a szuletesem elso napjatol fogva biztos volt. A remetesegkent valo meghalas csak akkor valhat semmise ha esetleg azon nagyon keves ember kozul akit ugy tartok szamok, hogy tenyleg fontosak nekem valaki tul el engem. Pls... :)
Az emberekhez valo viszonyom egesz eddigi eletemben rendkivul egyertelmu volt. Feher vagy fekete. Nincs kozeput. Vagy nagyon ragaszkodom ( sajnos ez nem garantalja a folyamatos odafigyelesemet ) vagy egyaltalan nem es akkor az illeto a fejetetejere is allhat rohadtul nem erdekel. Soha nem volt kozeput. Sajnos. Nem igazan erdekelnek az emberek. Mindig azon a velemenyen voltam, hogy hagyjon engem mindenki beken mert en sem haborgatok senkit.
Nah, de kezdjuk az elejetol. Amikor megszulettem betegesen ragaszkodtam apukamhoz. Ket dologra emlexem. Nekem apura es ocsikere vigyazni kell. A tobbiek nem szamitanak. Kicsit nagyobb lettem es a legjobb baratom a nagyapam lett. O kapalt a hatso kertben en pedig a kut mellett mindenfele limlombol "levest" foztem az en "ferjemnek". Aztan o meselt es meselt......mindig beszelt hozzam kapalas kozben.
A tobbi embert igyekeztem ignoralni az eletembol. Nagyapam volt apukamon es ocsemen kivul aki az eletemben igazan szeretett. Mindig megvedett a nagymamatol es az osszes huje rokonomtol. Aki meg talan fontos volt az az unokatesom Zolika aki par hettel utannam szuletett. A sulve-fove egyutlevesnek az vetett vegett, hogy megnottunk es rokonok kozoltek, hogy tobbe nem aludhatunk egyutt....nah azt elfelejtettek kozolni, hogy miert nem csak megszuntettek az idilt ... Nyilvan igazuk volt igy utolag el kell ismerni, de azert tajekoztathattak volna, hogy a felnottevalas nem teszi lehetove, hogy ket egymashoz kozel allo "parocska" egyutt pihegjen a parnak kozt :) .
Kulonben a rokoni "szeretetrol" az a velemenyem, hogy a rokonsag csak egy allapot. De attol ez az egesz szeretetfeleseg az esetek tobbsegeben nem igazi. En viszolygok a nem hiteles, nem igazi dolgoktol. Amiota az eszemet tudom. Ezert nem is tartom egyetlen egyel sem a kapcsolatot.
Aztan jottek az iskolai evek. Ovodaba nem jartam, ugyhogy megint nem tartoztam igaz kozossegbe. Nagyapam rendszerint elvitt elokeszitobe ( nulladik osztaly ovodabol kimaradtaknak ) , amibol nem sokra emlexem. Aztan a suli valahova tartozas szempontjabol egy remalom volt. Altalanosban anyukam betegsege miatt apukam nem szerette ha valaki is nalunk van. Szegyelte, ami ertheto is volt. A gyerekek csufoltak mert bar szoknyaba jartam a hajam kicsi volt es fulbe valom sem volt igy nem tudtak eldonteni, hogy lany vagyok -e vagy fiu. Nem igazan erdekeltek az osztalytarsaim. Egyetlen egy ember volt a baratnom Takacs Moni akit apukam utalt. Kicsit koraerett volt es apukam felt, hogy csak rosszat tanulhatok tole. De mas nem baratkozott velem igy nem volt sok valasztasom.
A rokonaimat nem nagyon szerettem. ( Kifejezetten utaltam ) Tul szigoruak voltak es anyam helyett mindenki az en anyam akart lenni ami abban merult ki, hogy folyton dorgaltak. Minden idomet olvasassal toltottem addig se kellett senkivel sem lennem.
Azt hiszem igazi feludules volt amikor 8.osztalyban megismertem jovedobeli elso ferjemet Karcsit. O lett a legjobb baratom. Szerette az ocsemet nagyon ami azota is nagyon fontos, ha belekezdek egy uj kapcsolatba. Aki nem szereti a tesom az elkapalta magat. Szoval Karcsi. Mindig egyutt voltunk. 10 evig nem volt senki korulottunk, mindent egyutt csinaltunk. Setaltunk, szamitogepeztunk, filmet neztunk, kiscsirket neveltunk meg minden. Ez hatarozta meg az egesz gimnaziumi eletemet is. Neha elmentem epitotaborba ahova meteres hosszu szerelmesleveleket kuldott :). Soxor amikor 16 eves lehettem es egyedul voltam sokszor feltem, hogy mi lenne velem ha Karcsi nem lenne. Elvesztenem az egyetlen embert aki vigyaz ram es a testveremre.
Akkoriban egy lanyt tudnek baratnomkent megnevezni Novak Marikat. A romaniai forradalom idejen koltoztek a szomszedunkba Erdelybol. Rendes lany volt, bar kicsit dilis. Volt egy bazi nagy ara papagaja aki amikor tanultunk mindig ott ult asz asztalon. Aztan egy nagyvaradi latogataskor megeroszakoltak. Szegeny azota sem nyerte vissza az elmejet. Parszor probalkoztam szoterteni vele de sajnos anyukamehoz hasonlatos betegsegben szenved mint a mai napig.
Aztan a Karcsis idoszaknak vege lett. Elfaradtunk. En pedig kivancsi voltam az eletre. Meghazasodtunk de mar akkor is ereztem, hogy nem kellene. De az egesz csalad ugy akarta en meg mentem. Utaltam az anyosomat ( kolcsonosen ) aki az egyetlen fiacskajat majomszeretettel imadta. ( Nah , ehhez hasonlo szituacio kesobb a masodik ferjemnel is kifejezetten hatraltatta a hazassagunkat. ) Plusz oriasi problemam volt, hogy nem szerettem a rokonlatogatasokat illetve azt, hogy nem szabad ezt meg ezt csinalni mert "mit szol a varos" . Hat bocs, de ki nem sz...ja le. Nem mentem igazan soha sehova. Ha mentem is akkor is szerettem en meghatarozni hova, lehetoleg ne kelljen kioltozni es jopofizni.
Amit soha nem tudtam az a jopofizas es a feneknyalas. En keptelen vagyok odamenni valakihez es azt mondani, hogy szeretem vagy kedvelem vagy jajj de szep a haja vagy ilyenek pedig epp az ellenkezojet gondolom. En ettol hanyok. Mindig is hanytam.
Karcsitol megszoktem. Pestre. Egy masik pasihoz akirol ket ev mulva kiderult, hogy nem , hogy a tesomat nem szereti de engem sem. Pesten eltem, de egy csomo fiubaratomon kivul akik mind celzatosan legyesgettek ( ezt hogy kell leirni ? :) ) korulottem senkim nem volt. Rengeteget toltottem egyedul a munkahelyemen es szamitogepeztem. Bulizni utaltam, talan egyszer vagy ketszer voltam valahol 23 -27 eves koromig. A bulizast, az ivast mindig is ertelmetlen dolgonak tartottam. Nekem a tarsasagi elet kimerul abban, hogy beszelgetek egy masik emberrel, vagy esetleg kettovel. A pasijaimmal mindig elvoltam kettesben, de ha mar valahova menni kellett emberek koze kilogott a lolab. Azt sem szerettem, ha hozzam jottek sokan. Viszont ahhoz mindig ragaszkodtam , hogy egy ember mindig legyen velem. Egyedul sosem voltam, de az mindig egyetlen egy ember tarsasagat jelentette.
Aztan megismertem a masodik ferjemet ( szamitogepen ) . Tetszett, mert olyan kis maganakvalo volt. A szulei es a tesoja kezdettol fogva elleneztek az egeszet, de en tartozni akartam valahova es ugy dontottunk osszehazasodunk.Minden idomet egyedul a kertben toltottem . 10 evig maganyba kerteszkedtem magam.
Ezzel egy idoben ismertem meg a Maryt es Tibit. Mary mar az elejen mondta, hogy "Ildike ez igy nem jo. Maradj Pesten mert Pecsett nincs semmi. Nem lesz Neked ott jo. " Aztan Mary mindig ott volt. A jo helyen a jo idoben. Ha erezte, hogy "Ildike" laba alol most csuszik a talaj akkor mindig ott termett.
A penztarcamban orzok 100 EURO-t. Angliaba utazasomkor adta. "Ildike ezt tedd el! Ha semmi nem jon ossze ez jo lesz repulojegyre ! " Ha mosogatas kozben elkeseredek az jut eszembe " Nem baj az Ildike most ez van, de talalsz magadnak munkat " Mary nelkul nem tudom, hogy csinaltam volna ezt vegig. Egyaltalan , hogy kezdem el...
Tibi a leheto legnagyobb maganyomban jott. Elvesztettem a gyerekemet, nem leletem a helyemet Pecsett es minden idomet a szamitogep mellett toltottem. Sokat beszelgettunk es mivel szabolcsi gyerek o is, mint en nagyon kozel kerultunk egymashoz. Bar viszonyunk mind a mai napig eros, de foleg az elso 5-6 evben nem tudtunk egymast hova tenni. Foleg en nem. Orlodtem abban, hogy ha ez a ferfi szeret miert nem hagyom a huje hazassagomat a gyava, mihaszna ferjemmel es az utalatos anyosommal egyutt a fenebe es valasztom ot aki vigyaz ram, oszinten. Aztan sokszor annyira kozel ereztem/erzem ot hozzam, mint a testveremet. Tibi volt az egyetlen akit meg akartam valtoztatni. Erovel. Azt akartam , hogy vigye valamire. Sokszor uvoltottem ra. Persze akkor azt hittem, hogy en hos vagyok mert lediplomaztam es rohadt jo allasom van. Mostmar tudom, hogy nem kell mindenkinek vinnie valamire....Boldognak lehet lenni, csak ugy...siman....
Tibinek ezen a tobb, mint 10 ev alatt soha nem lehetett konnyu velem. Vegigasszisztalta az osszes pasimat rovid es hosszutavon, soxor csak csendben morogva magaban. Hozzaszokott, hogy lehet hetekig nem jelentkezem aztan utanna hirtelen igen. Vegignezte ahogy eveg alatt eluralkodik rajtam a betegseg es nem tehet semmit. Vegignezte, hogy nem tartozom sehova es bar soxor probalt ravenni, hogy menjek emberek kozze szinte sosem sikerult neki. Amikor sikerult akkor egesz este duzzogtam es az is elofordult, hogy sirtam. Nem tudom miert. Azota sem. Szeretem Tibit. Maig. 6 ujjamon megtudnam szamolni, hogy kihez ragaszkodom igazan az eletben es szorosan a testverem mellett ott van Ő.
Aztan itt van Andy and Zsuzsa. Andy aki eloszor edesapara hasonlitott. Kopcos, szemuveges sok szomorusaggal a hata mogott, viszont o nem savanyodott meg megsem. Az elso ferfi aki mellett nem gondolkodom. Az elso ferfi akinek az erzeseimet nem beszelet tul egyreszt mert nem tudok angolul annyira, hogy filozofiai boncolgatasokba kezdjek masreszt meg elfaradtam. Szeretnek letaborozni .... tartozni valahova.
Zsuzsa az en edes kis ajandekom az elettol. Hasonlo gondolkodas es hasonlo hatter. Jo, hogy vagy Nekem. Jo , hogy vagyunk egymasnak !
Most igy vegiggondolva eleg fura, hogy tesomrol akit annyira fontosnak tartok nem irok semmit. O hozzam tartozik. Szorosan. Mint a borso meg a heja.... Ha baj engem hiv eloszor, de ha valami jo akkor is. Egyszer amikor mar 23 eves volt odabujt hozzam. Tesom ugye Te sosem halsz meg ? Nagyon szeret. Tudom, hogy engem szeret a legjobban. Most hivott , Olaszorszagban van nyelviskolaban. Nagyon boldognak tunt! Es bar neha olyan durva, mint a pokroc utanna mindig kepes felhivni, hogy bocsanat es hogy nem igy gondolta....
Amiert egyebkent ezt az egeszet leirtam az egy tegnap esti beilleszkedeses problema okozta....de ez egy masik tortenet.